Tom végre szerelmes. Hosszú szingli élet után végre rátalált az igazira. Minden szép és jó. A lány ugyan olyan életvidám mint ő, de ha kell komoly is tud lenni, így tökéletesen kiegészítik egymást. Megismerkedésük egy külön történet. Eleinte utálták egymást, és harcoltak egymással. Egy idő után viszont már nem tudtak meglenni a másik nélkül, és rájöttek, (kisebb segítséggel) hogy szerelmesek. Lassan egy éve vannak együtt, és dúl a szerelem.
-Szertlek! –húzza magához Tom Lisa-t.
-Tudom –mosolyog a lány. Van a mosolyában valami, amit Tom annyira szeret. Valami különleges.
-Te szeretsz? –nagy csillogó boci szemekkel néz rá.
-Háááát…-persze, hogy szereti. De már napok óta nem mondta neki. Játszik egy kicsit. Ki kell érdemelnie Tomnak, hogy kimondja. Ő mindent meg is tesz azért, hogy végre kimondja.
-Háát?? Tudom, hogy szeretsz! –édesen mosolyog.
-Most hazudjak a szemedbe? :P
-Na megállj csak teee…addig csikizlek amíg ki nem mondod! –ledönti az ágyra, ráül, majd elkezdi csikizni. Hosszú, hiábavaló csikizés után, mikor Lisa-nak már nevetni sincs ereje, abbahagyja.
-Haah…meg akarsz ölnih? –kapkodja a levegőt Lisa.
-Dehogy akarlak! Mert ÉN szeretlek! És élni se tudnék nélküled! –lehajol, nyom egy puszit a szájára, majd feláll, előveszi az alvós cuccát, és bevonul tusolni. Mire kijön Lisa már alszik. Csak befekszik mellé az ágyba, hozzábújik és miután eltervezi a holnapi romantikus meglepetésprogramot, elalszik. Másnap reggel 8 után pár perccel csörög Lisa telefonja az éjjeli szekrényen. Álmosan felveszi, és beleszól:
-Mondd…jó, majd bemegyek…most?!…nem ér rá holnap?…de vasárnap van!…chh…jó…megyek…-leteszi
-Ki volt az? –felül Tom is.
-Josh…azt akarja, hogy bemenjek.
-Vasárnap?!
-Én is ezt mondtam…de csak egy két órára.
-Neeeeeem akaroooom, hogy elmenj! Ma egész nap veled akartam lenni…-megöleli Lisa-t
-Együtt is leszünk! Sietek haza hozzád, aztán csak a tiéd leszek! –megcsókolja
-Jó de –pusz- akkor se –pusz – akarom –pusz – hogy –pusz – itthagyj –csók
-Tényleg sietek vissza jó? 2 órát kibírsz. Aztán bepótoljuk ;) –mosolyog. Tom kérlelve néz rá, hátha mégis otthon marad. –szeretlek! –éééés végre kimondta.
-Én is szeretlek Cicám –csillogó szemekkel.
-Nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek! –nyom egy puszit a szájára.
-Én annál is jobban szeretlek! –még egy puszi Lisa-nak, aztán Lisa bemegy a fürdőbe felöltözni. Fogat mos, sminkel, és kimegy.
-Tényleg siess jóóó?
-Tényleg sietek! –gyorsan oda megy még Tomhoz és megcsókolja
-Még mindig szeretsz?
-Nem! Iiiimádlak! –Tom édesen mosolyog, úgyhogy muszáj megint megcsókolja.
-Na megyek. Minél hamarabb megyek, annál hamarabb jövök vissza hozzád!
-Okéh…-szomorúan sóhajt. Kap még egy puszit, meg még egyet, és még egyet és még sokat. Aztán nagy nehezen elindul Lisa. Táncol, és próbára kell bemennie, mert lesz egy fontos fellépésük.
Este mindenki a nappaliban ül, szokásos esti program. Tom duzzog a fotelben, mert Lisa reggel azt mondta, hogy egy két óra és otthon lesz. Ahhoz képest még most, este nyolckor sincs otthon.
-Hé Tom…szólj ha szét akarsz durranni…arrébb megyünk. –Andreas hozzá vág egy párnát.
-Kac kac…-Tom jó erősen visszavágja.
-Mi bajod van? –Bill
-Szerinted? Lisa még mindig nincs itthon! Csak találkozzak Joshal…
-Biztos bepasizott. –Andy
-Tom mérgesen ránéz –Ez nem vicces!
-Jó, bocs…miért nem hívod fel? –Andy
-Már hívtam…nem veszi fel.
Pár perc múlva csörög Tom telefonja. Ismeretlen szám, fel sem akarja venni, de a csörgés nem marad abba. Felveszi. Rövid beszélgetés után, illetve még beszélgetésnek sem nevezhető, mert Tom csak hallgatott, szóval a „beszélgetés” után nagy szemekkel néz maga elé. Könnyek jelennek meg a szemében. A többiek kérdőn néznek rá.
-Mi történt? –Bill. Tom nem válaszol. Az arcáról egyszerre több mindent lehet leolvasni. Szomorúságot, kétségbeesettséget, dühöt…
-Tom, jól vagy? –Bill
-Nem…-Tom
-Ki volt az? –Andreas
-A kórházból hívtak…-Tom
-Miért? –Bill
-Lisa…balesete volt…meg…meg…meghalt –legördül egy nagy könnycsepp az arcán.
-Micsoda??? –mindenki egyszerre.
Tom nem mond semmit. Csak néz maga elé. Nem akarja elhinni. Hátha csak tévedés, hátha nem is Lisa az, csak összekeverték valakivel. Nem lehet, hogy elvesztette élete első szerelmét, akit tényleg tiszta szívből szeretett. Nem lehet, hisz reggel még mosolygott rá és megígérte, megígérte, hogy siet haza hozzá…olyan nehezen búcsúztak el, mintha érezték volna, hogy mi lesz. Tom fejében egyszerre ezer dolog kavarog…Lisa, ahogy reggel látta, az álmos arca, amikor először találkoztak, ahogy mosolygott, ahogy nevetett, ahogy csillogott mindig a szeme, ahogy olyan sokszor kimondta, hogy szereti, a közös emlékek, az együtt töltött szép napok, mikor együtt nevettek, mikor együtt készültek valami kis gonoszságra a többiek ellen…az amikor 10szer elmondta neki hogy siessen, mikor készültek valahova, és Lisa képtelen volt kijönni a fürdőből, pedig bármilyen smink vagy kiegészítő nélkül is szép volt. Nem akarja elhinni, hogy nincs tovább…hogy nem ébred fel többet mellette, nem látja többet ahogy rá mosolyog, nem hallja többet a nevetését, nem ölelheti meg, nem csókolhatja meg, nem mondhatja el neki hogy mennyire szereti, nem érezheti többet azt a Lisa-s illatot…nincs tovább…ennyi volt…ennyi volt? Még csak most ismerkedtek meg…minden együtt töltött percre úgy emlékszik, mintha tegnap lett volna. Annyi terve volt. Olyan sok mindent meg akart még valósítani az életben. Szeretett élni. Mindig vidám volt. Miért? Miért? Miért kellett most meghalnia? Csak így hirtelen? Semmi rosszat nem tett, senkinek nem ártott, és most mégis…most mégis itt hagyott mindenkit. Tom is még annyi mindent tervezett vele. És annyira szerette, mint még soha senkit…
Aztán újra hallja, ahogy az orvos részvéttel közli, hogy mi történt…próbál erős lenni és próbálja visszatartani a könnyeit, de nem megy neki
-Nem…nem…ez nem lehet!!!!!!!!! Nem hagyhatott itt csak így!!!! Nem lehet…
Bill megöleli testvérét. Most rá számíthat leginkább. Bill pontosan tudja mit érez, és hogy mit kell mondania. Vagyis semmit sem kell mondani, mert Tom is tudja, hogy Bill mellette van. Szavak nélkül is megértik egymást, és ez most Tomnak pont elég.
-Mit mondott az orvos? –Bill
-A taxi…amivel reggel ment…egy másik autó…a pirosnál…oldalról neki ment…én ezt nem akarom!!! Ez nem igaz ugye? Csak álmodok…vagy csak egy rossz vicc…de nem lehet igaz!!! Annyira szeretem!…Megölöm Josh-t! Miatta van minden! Ha ő nem hívja fel reggel, akkor nem megy be! Akkor velem marad! Akkor együtt megyünk el, nem egyedül megy! Akkor még mindig élne és itt lenne velem…megölelhetném…
-Nyugi…-Bill csak öleli…hagyja hogy kisírja magát…talán attól jobb lesz…pedig nem…nem lesz jobb…hogy lenne jobb. Elveszítette a szerelmét, és már soha nem kaphatja vissza. Bármennyire szeretné is. Soha többet nem látja.
Nem tudhatta előre, hogy így fog történni…ha tudja, sokkal többet van vele, minden percet vele tölt, és nem engedi egyedül sehova és sokkal többet mondja neki hogy szereti…
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
"Szomorú a szíved, nem ért meg a Világ.Van, hogy fáj az élet s elfordul a Világ, de a tegnap elmúlt lépj hát tovább és meglátod újra rád mosolyog majd a Világ!"
"Ne becsüld túl az életet, játssz vele, ha játszik veled. Koronája hamis arany, kopogtasd meg, fahangja van. Ne becsüld le az életet, bárha sokszor eltévelyeg, hűtlen hozzád, lelke ledér, pár könnycseppet mégis megér..."
Utolsó kommentek