-Tegnap este megint nem volt itthon…Későn jött haza.
-Nem mondta, hogy hova megy?
-De…be a stúdióba Daviddal megbeszélni valamit. De este nyolckor? És tízig beszélgetnek? Hagyjon már…Valami jobb mesét is kitalálhatna.
-Paranoiás vagy. Miért hazudna?
-Lehet, hogy az vagyok, de te nem lennél az a helyemben? Titkolózik már vagy két hete, esténként eltűnik és későn jön haza!
-Az még nem jelenti azt hogy megcsal…
-Akkor hova megy? Mit titkol?
-Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Mellesleg te sem vagy vele teljesen őszinte!
-Az egész más!
-Miért lenne más? Már bocs, de te is eljártál délutánonként, te se az igazat mondtad neki, és te is titkolózol…nem? És mégsem azért mert megcsalod.
-Az akkor is más! Én nőgyógyászhoz mentem, és nem hazudtam neki, mert azt mondtam hogy veled megyek és veled mentem…
-Jó…tegyük fel, hogy igazad van, és valami csajhoz megy. Mondd el neki, hogy terhes vagy, és akkor majd észhez tér.
-Nem! Ha megcsal akkor elfelejthet, a gyerekről meg nem is fog tudni!
-Te hülye vagy…

 

-Na? Megvan a jegy? –szegezi a kérdést egyből öccsének Tom.
-Meeeg. Nehéz volt lebeszélnem a pasit az utazásról, de sikerült, és nekem adta a jegyet. –nagy vigyor kíséretében.
-Neked adta? Csak úgy önszántából?
-Hát…dupla annyit fizettem…mindegy, a lényeg, hogy utazunk.
-Mikor?
-Három hét múlva.
-Jajj vigyél már magaddal engem is!
-Bocs de ebből most kimaradsz. Itt az a lényeg, hogy kettesben legyünk.
-Szívesen tartom a gyertyát!
-Ennyi pénzért már csak adnak valami gyertyatartót amit nem kell fogni…Ahh nem hiszem el, hogy sikerült! Egy hete ezen agyalok, és most megszereztem a jegyeket! Áldom az eszem komolyan!
-És mikor szólsz neki, hogy utaztok?
-Mmmmég nem tudom. Pár nappal előtte. De ha elmered mondani bárkinek is, meghalsz, érted?!
-Értem…nem is tudok semmiről!
-Helyes…most meg szedd össze magad és menjünk gyűrűt venni!

 
-Szia… -dörzsöli álmos szemeit. Bill bármilyen halk is volt, mégis felébresztette barátnőjét. Aki nem is aludt olyan mélyen, mert megint ideges volt, hogy hol marad el ismét Bill.
-Szia…bocsi, nem akartalak felébreszteni.
-Nem baj…hol voltál? Egész délután nem láttalak.
-Am…itt…ott…Stúdióban, aztán meg…Andreasékkal találkoztunk. –bemászik mellé az ágyba, magára húzza a takarót, majd nyom egy puszit Jess szájára.
-Velük voltál idáig? –hitetlenkedik a lány.
-Aham…rég találkoztunk és beszélgettünk. Haragszol, hogy nem voltam itthon?
-Nem…”Már megszoktam, hogy nem túl sűrűn látlak”
-Holnap itthon leszek egész nap, és csak veled fogok foglalkozni!
-Oké…”Nem ér rád a csajod vagy mi? Én is eszedbe jutok?”
-Jó éjt édes!
-Neked is!

 
-Basszus, elhagytad a gyűrűjét? –nevet a hidrogén szőke srác – meg fog ölni!
-Ne röhögj már na! Tudom! Ajjh, inkább segíts! Itt kell lennie! –vadul kutatja a drága gyűrűt a szekrényében.
-Mit segítsek? Beadtad a zaciba mi? Kellett pénz, értem én…
-Fogd már be! –nyakon vágja a barátját, aztán leáll pár percre és gondolkozik. –Most mit csináljak? Aaandreas segíts már könyörgök! –teljesen kétségbeesett. Nagy balhé lesz, ha ikre megtudja hogy elhagyta az eljegyzési gyűrűjét, amit féltve bízott rá. Ezerszer elmondta neki, hogy jobban vigyázzon a kicsi, de annál nagyobb értékű ékszerre, mint az életére.
-Jól van jól van…segítek…-Andreas is keresi. Mindketten keresik. Már fél órája keresik. És semmi. Mintha elnyelte volna a föld.
-Ilyen nincs hogy sehol nincs! Várj…lehet hogy…-Tom berohan a fürdőszobájába, és a szennyesében kezd kutatni…pár perc néma csend után kikiabál –meeeeegvaaaaan meg van meg vaaan!
-Komolyan??
-Komolyan! Benne volt a zoknimban, amit kidobtam a szennyesbe…
-Te beteg állat! Hogy lehetsz ekkora barom? Úristen…itt keressük már mióta és a zoknidban van??  -nevet
-Jól van na…bocs…de legalább megvan! –visszateszi gyorsan a gyűrűt a dobozába és elrejti a szekrénye mélyében, távol a zoknijaitól.
-Milyen idiota vagy már, a zoknijaid közé teszed a gyűrűt…aztán még itt parázol hogy hova lett…jajj fájsz hülyegyerek…
-Hova tettem volna? Olyan helyre kellett ahol Jess biztos nem találja meg…a zoknijaim közt meg biztos nem keresgél unalmában…
- -.-
-Billnek egy szót se! Vili?
-Mint az éjszaka…
-Az sötét mint te vagy.
-Na kuss és menjünk csajozni…

 KÉT HÉT MÚLVA

 -Kész. Vége. Elegem van. Beszélek vele. Ma. Este. –járkál fel-alá idegesen Jess. Barátnője alig tudja követni.
-Ülj már le mert elszédülök!
-Elszédülsz? Elszédülsz?! Én meg ideges vagyok! Ahh…megölöm ha megcsal. Pedig tudom hogy megcsal!
-Honnan vagy ilyen biztos benne? Semmi konkrétat nem tudsz. Arra nem is gondolsz, hogy igazat mondd a stúdiózással?
-Mit tudom én. Az nem is érdekel! EZ érdekel! –ledob barátnője elé az asztalra két jegyet. Egy egy hetes hajóútra szólnak.
-Mi ez?
-Két jegy. Bill ruhái közt találtam. Biztos a ribijét akarja elvinni valahova. Pff…és közben majd koncertezni mennek…azokat a bolondéletűeket úgyis rá lehet venni mindenre.
-Te kutattál a ruhái közt??
-Nem! Csak a tisztákat raktam be, közben kiesett egy farmere, és az alatt voltak ezek. De kit érdekel, hogy kutattam-e? jól el volt rejtve, hogy ne találjam meg. Mert valószínű nem nekem szól. Jövő hétre szól, ha nekem akarná adni akkor már szólt volna, hogy pakoljak! És nem érdekel, foghatod a pártját, majd meglátod hogy nekem van igazam!
-Jó…majd meglátjuk. De azt mondd meg hogy mit akarsz csinálni a gyerekkel? Megtartod?
-Meg…a gyerek nem tehet róla hogy ilyen köcsög apja van. Az apja meg nem fog róla tudni, hogy van egy gyereke.
-De ezt nem csinálhatod.
-Már hogy ne csinálhatnám? Velem nem szórakozik az biztos.
-Tényleg nem vagy ép…de ne ess neki este!
-Tudom mit fogok csinálni este, nem kell megmondanod…
-oké…majd beszélünk, de most mennem kell…este hívj fel hogy mi volt. –lenyomnak két puszit egymással, aztán Jess magára marad.

 Egész nap ideges és nyugtalan volt. Természetesen Billt nem látta a nap folyamán, most még csak nem is hívta fel. Este 10 óra után megy haza, de Jess kitartó volt és megvárta. Ezt ma nem ússza meg. Ma fény derül az igazságra.
Bill halkan bemegy a szobába, azt hiszi Jess már rég alszik. Rosszul hiszi.
-Szia…-a forgószékben ül az íróasztal előtt.
-Szia…hát te? Nem alszol?
-Mint látod nem…-kicsit sem kedvesen, sőt elég undokul mondja.
-Mi a baj? –bentebb megy a srác, és nyom egy puszit Jess szájára.
-Mi a baj?? Még azt kérdezed, hogy mi a baj?? És te engem ne puszilgass jó? –ellöki magától, feláll, és előveszi a két jegyet. –Azt mondd meg inkább hogy ezek mik?? A ribidet viszed hajókázni mi? Kihez jársz már hetek óta? Teljesen hülyének nézel? Azt hiszed szórakozhatsz velem mi?? Most már teljesen mindegy, mondd meg ki a csaj! Mivel jobb ő mint én? Mit nem adtam én meg nekem hm?? –csak sorolja sorolja, Bill meg csak nagy szemekkel pislog rá.
-Áll, állj, állj már lee! Miről beszélsz? Nem járok senkihez hetek óta! Nincs semmilyen ribim, nem csallak meg!
-Persze…én meg Eva Longoria vagyok. Legalább most ne hazudj!
-Nem hazudok!
-Akkor mi ez? –lebegteti előtte a jegyeket.
-Ezek…-nagyot sóhajt. –jó, elmondom, bár meglepetésnek szántam…el akarlak vinni egy egy hetes hajóútra. Téged, és nem a ribimet! Csak meg akartalak lepni, azért nem szóltam.
-Tollas a hátam??
-Komolyan mondom! Szeretlek, te is tudod! És soha nem csalnálak meg!
-És mi volt az a nagy titkolózás hetekig?
-Akkor intéztem a jegyeket. Nem volt egyszerű megszerezni, mert már nem volt hely a hajón. Hidd már el, tényleg szeretlek! Olyan nehéz elhinni? –ártatlan boci szemekkel néz barátnőjére akit tényleg, teljes szívéből szeret.
-Biztos?
-Biztos!
-Ne haragudj. Én is szeretlek! –szorosan hozzábújik Billhez.
-Nem haragszom. –megöleli. –de legközelebb inkább kérdezd meg hogy mi van, és ne ezen idegeskedj hetekig oké?
-Oké…”jajj de hülye voltam…de édes…meg akart lepni, én meg letámadom….ajjh…legközelebb előbb gondolkozok, mint beszélek””

 
A következő héten elmentek a hajóútra, kettesben, boldogan. És még boldogabban tértek haza, mert Bill megkérte Jess kezét egy gyönyörű, romantikus vacsora közben, Jess pedig elmondta Billnek, hogy babájuk lesz. Ennél boldogabbak nem is lehetnének. Jess rosszra gondolt, miközben Bill teljesen ártatlan volt. A dolgok nem mindig annak látszanak, amik valójában. Erre szokták mondani, hogy a látszat néha csal. Vannak helyzetek, mikor az ember rosszat sejt a történtek hátterében, pedig azok mögött igazából semmi rossz nincs. Nem szabad elsőre megítélni a helyzetet, van mikor másodjára, sőt harmadjára sem sikerül helyesen látni azt. Sokkal könnyebb és gond mentesebb életünk lehetne, ha nem akarnánk minden mögött a rosszat látni. Nincs feltétlen mindenki ellenünk, nem mindenki ellenünk dolgozik, lehet, hogy pont értünk, azért hogy nekünk jó legyen, mi meg letámadjuk…Nem kell minden apróságból azt gondolni, hogy ellenünk szövetkeznek. Sőt nem kell minden apróságon felhúzni magunkat, nem kell idegeskedni semmiségeken. A mindennapokban történnek kellemetlen helyzetek, de azokon nem könnyebb nevetni, mint bosszankodni miattuk? Ráadásul az idegeskedéstől kihullik a hajunk, és korábban megőszülünk. Nem ér meg ennyit, a nevetés pedig hosszabbítja az életünk :D…

"Amikor megszülettél, mindenki nevetett, csak Te sírtál. Éld úgy az életed, ha meghalsz, mindenki sírjon,csak Te nevess!"

Nem tudod, mit rejt a sorsod.
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket...

„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.”

"Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."

„Mindössze tizenhét izom munkája kell egy mosolyhoz, de negyvenhároméra van szükség a haragos tekintethez.
Tedd hát azt, amit egy mosolyhoz kell tenned, és meglátod, ez jóval kevesebb erőfeszítésbe kerül.”

"Szinte lehetetlen úgy mosolyogni,
hogy attól ne érezzük jobban magunkat." (Kipróbáltam és tényleg egyből jobb kedvem lett, pedig csak egy kicsit mosolyogtam! )

Na oké, mára ennyi elég lesz... remélem nem untattam senkit, ezeket a kis idézeteket meg gondoljátok végig, és alkalmazzátok!
Legyetek rosszak! ;)
Pussz
Thimi