7.rész
-Volt benne valami…tetszett ahogy a színpadon mozgott. Meg a hangja is…meg minden…
-Ja…de inkább kéne benne lennie valaminek.
-Mmm…hülye.
-Nyugi nem a tiédre gondoltam. Ha találkozok vele bedobom magam.
-Inkább hűtsd le magad…De még azt sem tudom mi a neve. Vagy hogy egyáltalán az együttesnek mi a neve. De…de azt tudom…aaaaam, valami angyal. De milyen…chh.
-Miért? Mit akarsz vele?
-Semmit. Vagyis beszélgetni.
-Akkor keresd meg.
-Jó, megkeresem, ha eszembe jut hogy milyen angyal.
-Szőke…és legyen inkább cica. Nagy mellekkel, formás hátsó féllel.
-Befejeznéd? Egyébként barna haja van.
-De megjegyezted…
Ekkor megfordulok a koktéllal a kezemben, kíváncsi vagyok, hogy kik dumálnak a hátam mögött. És minek ott? Jobb helyet nem találnak? Aztán meg rám fogják, hogy kihallgatom őket…Szóval megfordulok.
-Igen, megjegyeztem, mert mondtam, hogy…Te…Te vagy az –néz rám a boci szemeivel és vigyorog.
-Igen…én én vagyok. Natasha Frost. Hello.
-Hello, én meg Bill Kaulitz.
-Na ne mond…tudom –mosolygok
-Csak nem ő az akiről beszéltél? –Eszmélt fel kedves bátyja is, akinek az előbb még velem voltak tervei.
-Am…de…-kicsit zavarba lett hirtelen. Itt áradozott rólam, én meg az egészet hallottam.
-És csak nem te szeretnéd bedobni magad? –kicsis csipkelődős hangsúlyban.
-Háth, ha már itt tartunk. –egy egoista mosoly jelenik meg az arcán, és oldalról átkarol.
-Tom, mondom hűtsd le magad! –Bill
-Ünneprontó…bocs, megint rájött az apaszindróma. –Tom
-Aha…megbocsátom, sőt megköszönöm neki :P –én
-Nnnnnah jó, megyek és…és…sziasztok –lelép Tom, Bill meg csak áll ott magának, még mindig zavarban van kicsit.
-Szóval…megtaláltál…-mosolygok kedvesen, hogy ne legyen már ennyire zavarban. Végül is annyira nem istenített XD
-Igen…meg…nem is volt nehéz.
-Egyébként Racheengel a zenekar neve.
-Oh, tényleg. Tudtam…
-Gondoltam hogy tudtad. –mosolygok, majd iszok egy kortyot a koktélomból.
-Hé Bill, hagyd abba a bájcsevelyt és gyere mert mennünk kell! –Jött oda hozzánk David Jost, a TH managere. Bunkó tapló. Hagyd abba a bájcsevelyt…Nem bájcsevely, még csak nem is báj csak sima beszélgetés…na mindegy, nem lényeg XD.
-Hova? Nem úgy volt hogy maradhatunk a partyn? –Bill
-De…úgy VOLT. De már nincs úgy.
-De miért?
-Ne kérdezz hanem gyere ha azt mondtam…ennyi. –elindul David, majd hátranéz –Na jössz már?? –megy tovább.
-Am, bocsi, de most mennem kell. Pedig azt mondta hogy ma bulizhatunk egyet. Kár…na lényegtelen, a lényeg, hogy…am…megadom a számom jó? Aztán még beszélünk.
-Oké, add. –megadja? A számát? Tényleg mély benyomást tehettem rá, ha már most megadja a számát. Közben elvesz egy szalvétát a pultról, meg benyúl a pult mögé egy tollért és felírja rá a telefonszámát.
-Tessék…majd csörögj rám és akkor én is tudom a tiéd. Most megyek, mert még itt hagynak. Szia –mosolyog valami irtó édesen, majd mire kettőt pislogok már sehol sem látom. A koktéllal a kezemben állok a pultnál és nézem a szalvétát. Nagy betűkkel áll rajta, hogy BILL KAULITZ, alatta a telefonszáma. És mi ez? Hoh, még alá is írta. Jót mosolygok rajta. Nahát. Már egy autogramom is van tőle XD. Mikor épp el akarom tenni a szalvétát, valami őrült fogyatékos seggrészeg idióta odavetődik mellém. 1. rohadt büdös, majd elhányom magam ahogy megérzem a borzasztó pia szagát, ráadásul még hozzám is ér. 2. éppen hogy csak nem esik ki a szemén úgy bámulja a melleim. 3. bassszuuuus, ahogy ide esett ez a szerencsétlen leverte a szalvétámat a pultról és most sehol sem látom. Neeeemááár, nekem kell az a szám. Mindenhol keresni kezdem de sehol sem látom. A részeg pasi közben magyaráz nekem valamit, de nem figyelek rá. Van nála fontosabb dolgom is. Végre! Megpillantom a szalvétát az egyik szék alatt. Leguggolok, hogy felvegyem. Benyúlok a szék alá, de nagy pechemre a rajta ülő pasi épp akkor akar leszállni a székről és telibe a kezemre tapos.
-Áuuuh!!! –felállok nagy fájdalmamban. A pasi persze egyből kapcsolt, hogy mi történt.
-Jajj istenem, ne haragudj, nem direkt volt. Nagyon fáj? –pasi…aki mellesleg egész helyes :D kár hogy most nem érek rá.
-Ahh…nem…túlélem…nem gáz.
-Oh, hogy lehetek ilyen peches…végre találkozok veled és erre meg a kezedre lépek…biztos nem fáj? Mit csináljak? Miben tudok segíteni?
-„Nem…nem biztos hogy nem fáj, mert nagyon is fáj!…chh” Igen biztos…-mosolygok- nem kell segítened, tökéletesen érzem magam, de bocsi, most nem érek rá beszélgetni.
És különben is mi az hogy peches? ÉN vagyok peches! Épp az imént adta meg Bill a számát, erre elvesztem, és mikor megvan rálép a kezemre ez a pasas. Nem baj, legalább megvan a szám. Leguggolok ismét hogy felvegyem. Ezt nem hiszem el. A szalvéta már megint sehol nincs. Körülnézek, de nem látom. Be nézek a székek alá, a lábak köré, de egyszerűen sehol nincs. Valószínűleg kicsit sem nézhetnek hülyének, hogy négykézláb mászkálok a helységben. Vagy hülyének néznek, vagy részegnek. Melyik a jobb? Keresem, keresem a szalvétát, és végre megint meglátom. Gyorsan oda megyek, hogy felvegyem. Megvaaaan. Csodálatos. Többet nem eresztem el! Felállok nagy vigyorogva, de ahogy felállok összeütközik a fejem egy másik fejjel. Oda kapok mert iszonyatosan fáj. A szalvétát persze megint elejtem. Miért nem a telefonomba írta bele a számát??!! A pasit akivel összefejeltünk gyorsan lerázom, majd megint a padlót lesem, hogy hova esett a szalvétám. Szerencsére most nem tűnt el sehova, ott van előttem. Lehajolok érte, de valaki az orrom előtt veszi fel. Megölöööm, teszi le azonnal! Nézem hogy ki az.
-Nocsak…Bill Kaulitz telefonszáma…ezt eladom jó pénzért. –vigyorog előttem Leo.
-Nem adod el senkinek! –kiveszem gyorsan a kezéből és beleteszem a kis táskámba. Ott már biztonságban lesz. Akkora szerencsétlenség csak nem lehetek hogy ellopják a táskám is -.-
-Csak nem a tiéd? –Leo
-Nem…rá van írva hogy Bill Kaulizt…
-Nem a szám…a szalvéta…neked írta fel?
-Van vele esetleg valami problémád?
-Teeee, nem úgy volt hogy Tom a csajozós?
-Fogd be…csak beszéltünk pár szót de még akar beszélgetni…azért adta meg. Ne magadból indulj ki. Tényleg…miért is nem egy csajt tömsz éppen?
-Te meg miért terelsz? Az esküvőre azért majd hívj meg ;) –vigyorog Leo.
-Idióta…-meglököm kicsit, és azzal a lendülettel le is lép. Biztos keres magának egy csajt, nehogy rontson a hírnevén. Én meg kimegyek a klub elé. Előveszem a doboz cigim a táskából, majd azzal szenvedek, hogy meggyújtsam az öngyújtót. Minek rá ez a hülye gyerekzár? Egy ovis hamarabb meggyújtja mint egy idősebb ember… Egy sor reménytelen kísérlet után a földhöz vágom és mérgesen visszateszem a cigit a dobozba, majd a dobozt a táskámba. Ma semmi nem jön össze. Teli hold van vagy mi??? Leülök a lépcsőre, és beírom Bill számát a telefonomba…biztos ami biztos. Onnan már tényleg nem kerülhet ki egy könnyen, mert a kezét eltöröm annak aki hozzá nyúl…és ezzel mindenki tisztában van XD Gyorsan rá is csörgök Billre, hogy ő is tudja a számomat, és tudjon hívni ha akar….
Utolsó kommentek