Halihó ^^
Na úgy döntöttem, hogy írom a sztorit, már csak azért is mert régóta szeretnék, csak nem tudtam elkezdeni ott ahol akartam, mert az a bizonyos szolgáltató nem engedélyezi a regisztrációt már elég régóta. Na de van itt nekem ez a kis blogocskám, ami igaz, hogy nem erre lett kitalálva, de ezennel átkeresztelem :D Szóval itt van az első rész, jó olvasást.
Ui.: Az első pár rész bevezetés, tehát még nem lesz benne TH, de remélem így is tetszeni fog, és nyugi, előbb utóbb meg fognak benne jelenni, és onnantól csak róluk fog szólni! ;)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Azt csinálsz amit akarsz!
-Pontosan! Soha nem engedtem, hogy irányítsanak, és most sem fogom! És tudod mit? A te kedvedért aztán végképp nem fogom feladni az életem!
-Az életed??? Pár hónapja még én voltam az életed!
-Változnak a dolgok édes! De tudod még most is az lennél, ha nem lennél ilyen!
-Most én vagyok a rossz? Menj a pics@ba! -távozását hangos ajtócsapódás kíséri. Ő volt a barátom, Chris. Csak volt…ezek szerint. Nem hiszem el, hogy ennyire zavarja a sikerem. Az, hogy boldog vagyok. Nem akarhatja ennyire, hogy ő legyen az életemben az első helyen! Nem mondom, hogy a karrier sokkal fontosabb lenne a szerelemnél, de a kettő együtt is megfér, feltéve ha az ember egy normális pasira akad, nem pedig egy ilyen, mint utóbb kiderült, s€ggfejre. Totál kiakaszt, hogy ilyen önző dög, én meg szeretem…
Na jó, de talán nézzük az elejéről, hogy értsétek a történetet…
Kezdődött az egész talán úgy egy éve, de lehet, hogy annyi se volt. Közgazdasági suliban másodikos voltam, 15 éves. Megismerkedtem az egyik röplabda versenyen Chris-szel, aki harmadikos volt, ugyan ott, tehát minden nap találkoztunk. A folyosón többször hosszan beszélgettünk, ami miatt sokszor az órákról is elkéstünk. Egy-egy hanyagolhatóbb órát még el is lógtunk, és kimentünk sétálni a suli melletti parkba. Egyre jobban összemelegedtünk, majd elcsattant az első csók, a második, a harmadik, és egyre szebb lett minden. Sokkal szívesebben jártam így be minden nap, hajnalok hajnalán a suliba. A világot is egyből pozitívabban szemléltem, és nem mindenben a rosszat véltem felfedezni. Chris maga volt a tökéletes pasi. Jól néz ki, menő a suliban, nem drogozik, ott van a város legjobb és legprivátabb bulijaiban, kedves, aranyos, romantikus, vicces, megbízható és őszinte. Kell ennél több? Fülig belezúgtam, szerintem érthető módon! Azt hiszem ő is szeretett. Pár hét múlva az iskolai karaoke délutánon ott maradtunk, és addig unszolt, amíg fel nem mentem én is a rögtönzött padokból kialakított „színpadra”. A fél iskola ott volt kb. én meg még egy verset se nagyon merek elmondani több mint 10 ember előtt. Britneytől az Everytime-ot tette be a karaoke mesterünk, a kivetítőn megjelent a szöveg…mivel ezt a számot egyébként is szeretem, és a szövegét kívülről fújom, nem is volt rá szükségem. Énekeltem, közben pedig teljesen beleéltem magam. Hirtelen eltűnt a tömeg a szemem elől, és egyedül éreztem magam. Mintha senki sem hallaná, hogy énekelek. A szám végén kinyitottam a szemem, és hirtelen megint úrrá lett rajtam a lámpaláz, pedig már nem is énekeltem. Hatalmas tapsot kaptam, amire abszolút nem számítottam. A lábaim a földbe gyökereztek, és el sem akartam hinni, hogy azt a nagy tapsot komolyan én kapom! Minden álmom az volt, hogy csak egyszer, csak pár ember előtt, csak egy számot elénekelhessek, úgy, hogy az tetsszen nekik. És tessék, ott voltam, csak ott, csak azt az egyet, csak pár embernek. És tetszett nekik. Ha ez még mind nem lenne elég ahhoz, hogy pszihológushoz kelljen fordulnom, a sokk feldolgozása érdekében, még vissza is tapsoltak és követelték, hogy énekeljek még. Hatalmas mosollyal az arcomon énekeltem egymás után a számokat, németül, angolul, még spanyolul is és nem érdekelt, hogy hányan néznek! Hatalmas élmény volt! Másnap az iskolában sokan gratuláltak a produkciómhoz és megjegyezték, hogy nagyon jó hangom van. Ezek után állandó résztvevője voltam az iskolai karaoke délutánoknak, majd helyet kaptam a tanároknak szóló illetve az évzáró ünnepségen is egy dal erejéig. Az iskolában már mindenki tudta, hogy ki is az a Natasha Frost. Nyáron sem volt unalmas az életem. Chrisnek hála kaptam pár meghívást kertipartykra, bulikba, bárokba, hogy énekeljek. Én persze szívesen mentem. Megvolt az ingyen belépő, az ingyen pia, énekelhettem, és bulizhattam a legelitebbekkel! Ennél jobb nyarat el sem tudtam volna képzelni. Már nem csak az iskolámban tudták, hogy ki vagyok, hanem egész Berlin ismerte a nevemet. Na jó, némi túlzás, hogy egész Berlin, de legalább is a fiatalabb közösség nagyjából tudta kiről van szó, ha a party szórólapján a nevem szerepelt, és ez azért már valami :D Élveztem, hogy felpezsdült az életem. Ekkor még csak nem is gondoltam, hogy ez a szakasz, csak a pezsgős üveg felrázásának szakasza…még csak ez után jön a robbanás, majd a hűsítő pezsgő élvezetes elfogyasztása! Hogy ez megtörtént-e velem, azt a következő részből megtudjátok ;)
Utolsó kommentek