Az életem a hirtelen apró fordulataival...

6.rész

 A siker lankadatlan. A meghívásokat sorra elfogadjunk, már lassan teli van a naptárunk. Az iskolára egyre kevesebb időm jut, de valahol nem is bánom. Ellenben a szüleimmel. Nekik nem nagyon tetszik, hogy hanyagolom a tanulást, de megnyugtattam őket, hogy le fogok érettségizni, nem kell aggódniuk. Egyébként az iskolából már csak fél hónap van, azt meg igazán kibírják már nélkülem is, nem? A fellépések, és persze a barátaim elfelejtették velem Christ. Azt hiszem már nem szeretem. Mellesleg talált magának egy barátnőt. Egy kényes kis cicababát, aki biztos hogy vele lesz minden percben, mert egyedül képtelen boldogulni. Rossz ránézni is…de mindegy, nem bánom, legyenek boldogak.
Szeptember 13-án ismét turnéra indulunk. Hááát, igen, az időpont számomra nagyon kedvező. Úgy néz ki három hónapot ismét suli nélkül fogok eltölteni. Ami végül is nem jön túl jól, mert negyedik elején három hónap hiányzás behozhatatlannak tűnik. Ezért halasztok fél évet, és a negyediket egy ehhez igazodó iskolában fogom kezdeni, ahol gyorsabb tanterv szerint, fél év alatt veszünk át egy évi anyagot, majd a következő fél évben csak ismételünk, hogy biztos jól sikerüljön az érettségi. Nehéz lesz, és fárasztó, de most a turné fontosabb. Végig járjuk Németországot, szinte minden nap lesz valahol egy koncert. Sokkal több városba megyünk, mint az első turnén, ahol még „csak” elő zenekarként kísértem a srácokat. Most viszont teljes jogú tagja vagyok az együttesnek. Még mindig nehezen hiszem el. És még mindig félek, hogy valamikor felébredek ebből az álomból a szürke hétköznapokba. De ha így is lesz, addig is élvezem az álmomat :D. De ne haladjunk ennyire előre, még csak most lett vége a sulinak, kezdődik a nyár! Az első fellépésünk egy hatalmas fesztiválon lesz, ugyanis meghívást kaptunk a Rock-im-Park fesztiválra Nürnbergben, ami június 3-5-ig tart. Mi az utolsó nap fogunk fellépni, sok más, neves együttessel. Nagy szó, ha oda valakit elhívnak. Sokat próbálunk, gyakorlunk majdnem minden nap, hogy ott biztosan jól sikerüljön a fellépés. Sajnos csak elő zenekarként fogunk fellépni, de ez is sokat jelent, mert nagy együttesek fognak látni minket, és azok fanjai. Több 10ezres tömeg várható. Nagyon remélem, hogy nem fogok a nagy lámpalázamban lezúgni a színpadról vagy hasonló XD. Valami amerikai együttesnek leszünk az elő zenekara. Ők választottak minket. Csak tudhatunk valamit :D
…

És eljött a nagy nap, június 5. Mi már ott vagyunk reggeltől, és csápolunk a koncertekre. Este fél hatkor kell felmennünk a színpadra, mert az együttes hatkor kezd. Nagyon izgatottak vagyunk. Felmegyünk a színpadra, és véget nem érő tömeg áradatot látunk magunk előtt. Rengetegen jöttek el. És nem okozhatunk csalódást, olyan nagy nevek mellett akik itt játszottak egész nap, és fognak is még az est folyamán. Szerencsére minden a legnagyobb rendben megy, és jó bulit csapunk. Hatkor levonulunk, és átadjuk a helyünket a színpadon, majd indulunk a backstage-be, kipihenni a koncertet. Alig hogy leülünk, már jön is Nicolas, és közli velünk, hogy ma még egyszer szükség lenne ránk, mert az egyik elő zenekar nem tudott eljönni, de valakinek helyettesítenie kell. Az utolsó együttes előtt kell játszanunk. Az utolsó együttes csak annyit jelent, hogy ők adják a leghosszabb koncertet, tehát előttük játszani is nagy szó.
Fél kilenckor ismét színpadra álltunk, ismét üdvözöltük a közönséget, és ismét jó bulit csináltunk. Kilenckor pedig levonultunk, és vártuk, hogy vajon melyik együttes is lesz ma este az utolsó. Kié lesz a színpad egész estére, több mint két órán át? A színpad mellett álltunk, és én speciel majdnem elájultam, mikor Bill Kaulitz mellettem ment fel a színpadra. Először csak néztem, hogy ki ez a magas fekete hajú srác. Aztán szépen lassan jött a felismerés, hogy ki is ő. Ez kb. hihetetlen. A Tokio Hotel elő zenekara voltunk, úgy, hogy nem is tudtunk róla. Istenem, melyik félkegyelmű banda nem jött el, hogy előttük játsszon? Oké, mondjuk lehet, hogy csak számomra ekkora megtiszteltetés ez, mert én egyébként is szeretem őket.
-Na mi van, mit nézel ennyire? Ki ne ess a szemeden –bökött oldalba Adam, ott ahol csikis. Én erre kicsit nyakon vágtam. Ne szokjon hozzá, hogy bökdös, arra meg véletlen se jöjjön rá, hogy irtó csikis vagyok.
-Te tudtad, hogy a TH játszik utsónak? –nagyokat pislogok, még mindig nem fogtam fel, hogy mi is van.
-Nem…azt se tudtam, hogy itt lesznek. De nagyon nem is érdekel.
-Hát engem érdekel. Ez full jó.
-Csak nem te is fülig belezúgtál valamelyikbe? Tomba mi? Mert gitározik…de én jobban csinálom, úgyhogy ha gondolod megadom a névjegyem.
-Chh…hülye…nem zúgtam bele egyikbe se. Csak…mindegy…megyek a vip-be, iszok valamit.
-Én is megyek. Itt van Melanie –vigyorog.
-Az ki a rák? –közben elindulunk a vip részleg felé.
-A csajom.
-A csajod?
-Na jó, a leendő csajom.
-Ja értem, jó álmodozást. –most én böktem oldalba, aztán gyorsítottam, és otthagytam. Bementem a vipbe, kértem egy erős koktélt, és békésen iszogattam, közben pedig a szememmel valami ismerős arcot kerestem. Reméltem, hogy valamelyik barátnőm talán itt van. Judyra rá is akadtam, odamentem hozzá, és innentől együtt buliztunk egy hatalmasat. Éjfél előtt kicsivel Judynak le kellett lépnie, mert találkozója volt valakivel az éjszaka közepén. Megint egyedül maradtam. Csodás. Odamentem a pulthoz, rendeltem magamnak még egy koktélt – az este folyamán nem ez a második xD – és iszogattam. Egy beszélgetésre lettem figyelmes a hátam mögött. Vagy inkább mellettem. Vagy nem is tudom. Én csak előre figyeltem, egy pezsgős üveggel szemeztem.